Magazin

Természetesen a változó munkamódszerek és életmód támasztotta elvárások folyamatosan érvényesültek pl. a bútoriparban – kezdetben kevésbé volt erre mód, a technológiák fejlődése révén azonban ez a folyamat felgyorsult. Még csak néhány évtizede annak, hogy megjelent a formatervezés elnevezésű iparművészeti ág, amely arra hivatott, hogy az alapvető funkcionalitáson túl olyan apró részleteket iktasson a bútorokba, amelyek a munka hatékonyságának fokozását és az emberi test megkímélését, kényelmét szolgálják.

Napjainkban jellemző, és folyamatosan erősödik az a trendváltozás, hogy a bútorok – pl. székek – alapvető szerkezete nem változik, hiszen mit tudunk hozzátenni ahhoz, hogy kell egy rész amire leülünk, és láb vagy lábak, amelyek megtartják azt.  Ugyanakkor óriási tér nyílt a design tárgykörébe tartozó fejlesztéseknek, amelyek eredményei nem a pár perces, hanem a több órás, napos, hetes, hónapos, sőt éves használatban derülnek ki igazán. Nem beszélve a speciális funkciókat betöltő, teljesen sajátos és szabad fantázia révén kialakított ülőalkalmatosságokról, amelyek csakis a rajtuk ülve végzett tevékenység relációjában kapnak értelmet és értéket (pl. azok a fodrászok által használt székek, amelyek görgősek mint egy irodaszék, ugyanakkor bicikliüléshez hasonló ülőfelülettel rendelkeznek).

Ebben a sorozatunkban, a következő hetekben ezeknek a „nüansznyi” részleteknek szentelünk figyelmet. Olyan készségeket mutatunk be, amelyek léte gyakran teljesen természetes, ugyanakkor nem vagyunk tisztában a funkciókkal, előnyökkel – vagy akár azzal, hogy konkrétan nekünk szükségünk van-e ezekre. Sokszor nem értjük, hogy egy minőségi irodaszék miért kerül tízszer annyiba, mint egy külsőre hasonlónak tűnő egyszerű darab. Itt az ideje, hogy a veséjébe lássunk az irodabútoroknak!